Volt ott minden: tüntető vesztesek és ellentüntető nyertesek, fantom földesurak (akik csak papíron jelentkeztek be távoli települések lakatlan házaiba) és igaziak (akikre azóta is úgy tekintenek amazok, mint a véres rongyra). És miközben a gazdák egymást okolva harsányan perlekedtek az út szélén, szinte észrevétlenül rájuk (pontosabban az ügyükre) telepedett a politika. Ezt onnan lehetett tudni, hogy miközben a póruljárt gazdák Berettyóújfaluban a kormánypártokat szidalmazva demonstráltak, Tiszafürednél a pályázaton nyertes ellentüntetők kifeszítettek egy molinót a következő szöveggel: Elég volt a szocialisták hangulatkeltéséből a Hortobágyon!

Aztán hónapokig tartó csend következett, az elfojtott indulatok azonban most, a szeptember elsejei határidő közeledtével (eddig kell szedni a sátorfájukat a régi és birtokon belülre kerülni az új földbérlőknek) ismét elementáris erővel törtek a felszínre. Miközben ugyanis az elmúlt fél évben akár naponta remélni lehetett, hogy talán győz a józan ész, és például 22 ezer anyajuh mégsem marad legelő nélkül a pusztában, mostanra a remény is meghalt; kit érdekel, hogy utoljára...!